Projektek / Projects |
Házam / MyHouse
Idegenek / Strangers Elengedések / Acts of Surrender |
2018 |
Házam / My House |
|
|
A Házam projekt 2018-ban indult. A Házam festmény már ezt a projektet készíti elő. Egy régi parasztház a helyszín, Foktő településen. Omladozó falak. A játéknak ad otthont és a kibontakozásnak. A ház szobáit „összefirkáltam”. A falakon felül a régi cserépkályhát és a villanykapcsolót egyaránt. A projekt megvalósulása belső gátak áthágásának terméke, a lakótér kialakítása a konvenció feloldása és gyermekkori vágyak beteljesítés, mindezt képviseli számomra. A régiónk tipikus neveltetése, miszerint „a tankönyvet nem szabad összefirkálni és a falra vigyázni kell”.
A kérdések a következők: Vajon mi számít rongálásnak? A vizuális szép honnan származik? Esztétikai alapkérdések. Mi ad tartalmat a megélésnek? Egyáltalán minek van igazán jelentősége? Talán mindennek. |
The My House project started in 2018. My painting titled My House already pointed to this project. The location of the project is an old farmhouse in the Hungarian settlement of Foktő. The crumbling walls give space to play and unfolding. I „scribbled” on the walls of the above mentioned house. Besides on the walls I scribbled also on the old tiled stove and light switch as well. The project is a result of overcoming my old inner barriers; the arrangement of living areas represents both going against conventions and fulfilling childhood desires for me. Since in the region where I am from you hear from childhood on that you “should not scribble in your books and keep the walls clean.”
The questions I investigated were: What is considered as vandalism? Where does visual beauty stem from? These are fundamental questions of esthetics. What does fill experiencing with meaning? What is important at all? May be everything is. |
|
„Ennek pontosan annyi értelme van, mint bárminek” „ This makes just as much sense as anything else.” „Ennek kicsit több, itt végig mosolyogtam” „This does a bit more, I was smiling here all the time.” |
|
|
A feliratok nem a léttel való destruktív viszonyt szimbolizálják, éppen ellenkezőleg, az Élet minden mozzanatának egyenrangúságát hirdeti.
A Házam festmény a projekt megelőző darabja, tartalmilag a Házam projekthez kapcsolódik. A ház alapját képező fekete vonalak a Harlekin festményhez kötik. Ugyanazt a kormot használtam fel a Házam felrajzolásához, amivel a Harlekin karmikus spiráljait festettem. Egy elmúlt szerelmemről készült rajzot elégettem, a rajzoláshoz használt korom pedig ebből származik. Az emlékektől való tisztulást segítette a rítus. |
The scripts do not symbolize a destructive approach to life, just the in contrary. They speak for the equal importance of each moment in Life.
A foregoing piece of the My House project. It is related in its content to it. The black lines of the foundation of the house connect it to the Harlequin painting. I used the same soot for drawing up My House what I for painting the karmic spirals of Harlequin. I burned a former drawing depicting a past love, and used the soot of this burnt drawing. This rite helped me to purify old memories. |
Házam /My House (olaj, vegyes technika, vászon, 180 x 120 cm, 2018)
|
Harlekin, a Házam projektet megalapozó festmény. A volt szerelem arcképe, akit egy harlekinhez hasonlítok. Az örökké bús mosolyú férfit. A szemét és a homlokát „tisztítottam meg” hamuval, ezt követően festettem meg a Házam festmény alapjait, ugyan azzal a hamuval. A spirálok az értelmetlen karmikus köröket szimbolizálják, emberi játszmákat, amiből az egyetlen kiút az elválás volt.
|
It is the portrait of a former lover of mine who I think resembles a harlequin. The man with an ever sad smile. I "cleansed" his eyes and forehead with ashes, after which I painted the base painting of my painting titled My House using the same ashes. Spirals symbolize pointless karmic circles,power games which people can often only quit by separating.
|
Harlekin / Harlekin (olaj, vegyes technika,vászon, 200 x 140 cm, 2017-2018)
|
A Házam projeket nem megelőzi, hanem folytatják a már a Házamban készült enteriőr képek. A leköltözést követő héten a folyamatos csend miatt az őrület határára kerültem. Felhangosodott az összes belső párbeszédem. Az önelemző hajalmomnak persze ez nagyon izgalmas időszaka. A bennem még mindig munkálkodó haraggal és a gyűlölettel szembe kellett nézni. A város folytonos zaja csak a saját elmélyülést nem engedni. Csak magunkhoz nem tudunk közelebb jutni, bármi elérhető a leglényegesebb dolgon, saját személyünkön kívül.
Látom a saját folyamatomat. Az egyedüllét ismét meghozta a várt eredményt, békére leltem. Ez a béke már nem először jár át, de jóval áthatóbb, mint az az “Elengedések koncepció” nyomán feltört. Ott is átalakulás történt. A külsőről a belsőbe, itt a belső jelentéseket tekintettem át. Már a külső megfeleléseket jórészét elengedtem.
Persze még érhetnek meglepetések ezzel kapcsolatban, mint ahogy eddig is mélyebb és mélyebb hangjai rezdültek meg az ürességnek. A napjaim többségét teljes magányban töltöm, immár hónapok óta a csend is hozzákapcsolódik ehhez a magányhoz. A saját levegővételem tapinthatósága és a látvány tapinthatósága értelmet nyertek. |
The My House project was continued with the enterier painting I made already in my actual House. After moving down there I almost got to the edge of insanity because of the constant silence. All of my inner dialogues got louder. This has been of course a very exciting period of self-analysis for me. I had to face the anger and hatred which was still in me. The constant noise of the city prevents us from deepening our self awareness. In the city we can not get closer to ourselves, everything else is within reach, but ourselves.
Being alone resulted in finding peace again. It was not the first time that I felt this but now it was even deeper than what I felt during the Acts of Surrender concept. Also there there was a transformation. There from the outside to the inside, here I looked through inner meanings once again. I have already let go of wanting to please most of outer expectations.
Of course there can be still surprises in regard of this, just as up until now deeper and deeper voices of emptiness have opened up for me. I spend most of my days in complete solitude, and for months now silence accompanies this solitude. The tacticality of my own breath and the tacticality of visuals have gained meaning here. |
|
Sosem érdekelt a studium és most rájöttem, hogy mindennel jobban foglalkoztam, csak azt az egyszerű dolgokat nem láttam meg ahol élek, mi az, ami körülvesz, és hogy ennek mi a jelentősége, hogy az élet egyszerűsége és csendje tisztító erejű.
Ez egy fajta üresség, de nem elhagyatott, hanem a nagy csendből átszűrődik valami. Ez a valami az öröm. Az egyszerű létezésem öröme. |
I have never been interested in the „studium” and I realized that I have been occupied with anything else besides recognizing the simple things: to look at where I live, at what surrounds me. And what the importance of that is that the simplicity and silence of life are purifying.
It is a sort of emptiness but not from being abandoned, it is more a fraction of a bigger silence. It is a kind of joy. The joy of being alive. |
2017 |
Ismeretlenek / Strangers |
|
|
Az Ismeretlenek sorozat az Elengedések projekt utáni űr önreflexiója, tehát a saját képalkotási hitelességem felülvizsgálata nyomán indult.
Az alapvető kérdésem a tanult festészeti minták felülvizsgálata volt. Ez a felülvizsgálati elhatározásom nem csak a képalkotásban jelent meg, hanem az életem egész szerkezetében, aminek következménye lett a Házam projekt, tehát egymással szervesen összefüggő, egymásból következő projektek ezek. Tudni akartam, hogy az egyetemi közegben illetve a kortárs szcénában megfigyelhető korszellem egy kötelező majmolt tendencia, avagy a hiteles belső kényszerem. Ezért portrék, hiszen a kora-szakmai tanulmányaimat a professzionális alkotásban a portré rajzolással indítottam. Ezek a portrék később már egy számomra bensőleg hiteles absztrakcióba mutálódtak. Az Ismeretlenek sorozaton több mint egy évig dolgoztam és száznál is több kis képecske született (átlagos méretük 20 x 12,5 cm, esetleg annál nagyobb). A kis képek emberi karakterekként kezdtek el élni bennem, kedves kis történetek szereplőiként, avagy az utálkozó szomszéd, elidegenedett párkapcsolat figuráiként. Narratív tálalásuk valós vagy akár valós élethelyzetekként köszönnek vissza. A műtárgy funkciónál sokkal személyesebb kötödés és szereplőválasztás alakult ki bennem, talán a nézőben is. A képek szereplői egy elbeszélt történet figuráivá váltak. |
The Strangers project: continuing the discovery, my ambition was to let go of the urge of conformity using fine arts as a laboratory to discover my inner processes and to reach my authenticity in painting. To create an authentic painting style, the ability to distinguish professional evaluation from personal definitions. To build for me an undisputed set of principles both in my personal life and in my art.
I wanted to know that the zeitgeist of the academic community and the contemporary scene was a compulsory monkey tendency, or my authentic inner compulsion. Hence portraits, as I started my studies in contemporary art with portrait drawing as a professional art form. These portraits later mutated into an abstraction that was internally authentic for me. I worked for more than one year on the Strangers series which resulted in more than hundred small paintings (on average sized 20 x 12,5 cm, sometimes bigger sizes). The small picures started to live in me as human characters, people from nice little stories as the cranky neighbour, or lovers from an estranged love affair. The narrative display reflects real or imaginary situations. The selection of characters was a more personal process than usually typical of me and I had a much closer bond to the paintings as to an average work of art too. May be the viewers did as well. The models of the paintings turned into characters of a narrated story. |
2012-2014 |
Elengedések / Acts of Surrender
|
Az Elengedések sorozat eredetileg egy kísérletnek indult, a folyamat során vált tudatos és koncentrált önvizsgálattá, ami végül létrehozta a műalkotást. Minden fázisról videó- és fotódokumentációt készítettem, a fényképeket 1:1 arányban kinyomtattam.
Egy egész íves (70x100 cm) akvarellkartonra vittem fel különböző vízben oldódó és nem oldódó anyagokat, majd a kész képet egy erre a célra épített fakádban kiáztattam. A kiáztatott alapot újra felhasználtam, erre vittem fel a következő réteget, amit megint kiáztattam, és így tovább. Három kép készült így, amikor befejezettnek éreztem a munkát. Az utolsó print eltér az összes addigi munkámtól: a kompozíció és a színhasználat letisztult, a kép nyugalmat áraszt; ezt a belső nyugalmat éltem meg én is az alkotás végén. Címéhez illően az eredeti kép elveszett, csak a dokumentációk és a printek maradtak meg. |
Acts of Surrender (cardboard, watercolor, marker, soluble and insoluble in water mixed materials, video, print) The series was originally launched as an experiment; it became a conscious and focused self-examination during the process, which then created the piece of art itself. I brought a variety of water-soluble and not soluble materials on an entire sheet (70x100 cm) watercolor cardboard and I soaked the final image in a purpose-built wooden tub. I reused the soaked base by bringing the next layer on the top of it, which I soaked again and so on. I made three paintings in that way when I felt I completed my work. I documented each phase by taking photos and shooting a video. I printed the photos in 1:1. The last print differs from all my previous work: the composition and the use of colours are simplified, the painting emits tranquillity and serenity; this is the very inner calm I experienced at the end of the creation. As the title suggests the original picture was lost, only the documentation and the prints survived.
|
Végeredményben a megfigyeléseim bármelyik pillanatban tévesnek bizonyulhatnak, mihelyt több információt kapok a másik emberről, vagy esetlegesen saját magamban történik változás. Abban a pillanatban, mikor másról alkotok következtetéseket, azt bizonyítom magamnak, hogy megint egy olyan témába nyúltam bele mással kapcsolatban, amiről valójában elképzelésem, de sejtésem sem lehet. Ez az életemben lévő minden kapcsolatomban igaznak bizonyult eddig. Amennyire nem ismertem vagy téves meglátásaim voltak bárkivel kapcsolatban, ugyanolyan tévesen ítéltek meg engem is mások. Ha elég ember mond hasonló véleményt elég ideig, lassan kezded elhinni, hogy van benne valami, s a képnek megfelelően viselkedsz. A környezetem által rám vetített képet csak a nagyon nehéz, de jótékony magány kezdte elmosni. Lassan, de biztosan mindazon elképzelések, amit még magam is vallottam saját személyemről, egyszerűen érvényüket vesztették. Tehát megváltoztam. Párhuzamba állítom itt a festék magatartását a saját változásommal. Ami valóban meg is történt, nem csak szimbolikusan.
Ultimately, my observations can be proven wrong at any moment, as soon as I get more information about the other person, or as soon as there is a change in myself. The moment I draw conclusions about another, I am proving to myself that I have again delved into a subject about another that I may not really have any idea or even a clue about. This has proven true in every relationship in my life so far. As much as I have been ignorant or misjudged about anyone, I have been equally misjudged by others. If enough people say similar opinions for long enough, you slowly start to believe there is something to it, and you act according to the image. The image projected on me by my surroundings only began to be washed away by very difficult but beneficial loneliness. Slowly, but surely, all the ideas I had even held about myself as a person were simply invalidated. So I changed. I am here paralleling the paint's behaviour with my own change. Which has indeed happened, not only symbolically.
Ultimately, my observations can be proven wrong at any moment, as soon as I get more information about the other person, or as soon as there is a change in myself. The moment I draw conclusions about another, I am proving to myself that I have again delved into a subject about another that I may not really have any idea or even a clue about. This has proven true in every relationship in my life so far. As much as I have been ignorant or misjudged about anyone, I have been equally misjudged by others. If enough people say similar opinions for long enough, you slowly start to believe there is something to it, and you act according to the image. The image projected on me by my surroundings only began to be washed away by very difficult but beneficial loneliness. Slowly, but surely, all the ideas I had even held about myself as a person were simply invalidated. So I changed. I am here paralleling the paint's behaviour with my own change. Which has indeed happened, not only symbolically.
Oldschool kiállítás 2017 / Oldschool Exhibition 2017
|
Oldschool kiállításon 2017-ben az egész Elengedések koncepció installálásra került (plusz én a földön fekszem). a képen 2 videóanyag látható, a folyamat magyarázata képekben
és írásban egyaránt, illetve a 3 szakaszban visszamosott printek. a középső képpel szemben az Elengedések II. darabjának a visszamosása van belevetítve abba a kádba, amiben visszamostam az eredeti képet is. |
During the Oldschool exhibition in 2017 I made and installation from the whole Acts of Surrender concept (and I was lying there on the ground in addition to it). On the picture you can see two video materials, the description of the process with pictures and written format, and the in three stages backwashed prints. Opposite the picture in the middle there is the backwash of the second piece of Acts of Surrender projected to the bathtub in which I backwashed the original picture.
|
