Installációk / Installations |
Mobiltögy performansz / Mobile Dug performans
Kupolakert térinstalláció / Dome Garden installation Dobozom / My Box Table d’hôte Egy köleves / A Stone Soup |
2017, 2012 (HU, FR)
Mobiltőgy performansz / Mobile Dug performans
|
Mobiltögy performansz
A Mobiltögy célja egy hordozható italkülönlegesség létrehozatala volt, melyből a nedüt úgy kell szopni, akár az édesanyánk kebleiből tettük ezt hajdanán. Ahogy a szarvasmarha esetén, itt is négy darab emlő áll rendelkezésre az itatáshoz. Így egy kézbe vehető, hordozható mobiltőgy formájában valósult meg az ötlet. Két ízben valósult meg a Mobiltőgy, másodjára 2017-ben a pécsi Old School kiállításon (M21 Galéria), méghozzá a kiállítás megnyitójával összehangolt ételperformansz formájában. Először pedig 2013-ban Angers-ben (FR) Pierre Leguilon film-installációjához készült csoportos performansz a Piknik részeként. |
The ‘Mobile Dug’ Performance
This was part of a bigger group performance called Picnic, during a Pierre Leguion film session. Every break between two movies there were food performances, when we served various plates. One of them was called ‘Mobile Dug’, containing a special liquid, which is only accessible when you drink it like babies drink from the mother’s breast. Such like cows’, this dug had four parts to drink from. ‘Mobile Dug’ was the realization of a portable, handheld object. Mobile Dug was realized twice, the second time in 2017 at the Old School exhibition in Pécs (M21 Gallery) at the opening of the exhibition. The first time was in 2013 in Angers (France), as part of the Piknik, a group performance for Pierre Leguilon’s film installation. |
2014 Budapest (HU)
Kupolakert térinstalláció
|
Kupolakert térinstalláció
A Teremtés harmadik napja 52m2 felületü térinstalláció a budapesti Újudvar Üzletház egyik mennyezetkupolájába készült. Egy fejjel lefelé lógó zen kertet hoztunk létre, mely a bibliai teremtés történetének harmadik napját hivatott ábrázolni. Ekkor jelent meg a növényvilág bolygónk felszínén, ihletöje lett egy hatalmas térbeli megfogalmazásnak, mely legnagyobb részében szárított virágból illetve fagallyakból készült. Az installáció létrejöttében segítettek: Lengl Orsolya, Burián Norbert, Mezö Tibor |
Dome Garden Installation
The 3rd Day of Creation This project was made in Újudvar Shopping Center, Budapest. 52 square meters in size,the installation is on the dome ceiling, depicting a Zen Garden hanging upside-down. The topic is the 3rd Day of Creation from the Bible. That was the day when the ‘flora’ was created on the Globe. So the main inspiration was also about plants, this is why the used material was mostly out of dried flowers and boughs. Orsolya Lengl, Norbert Burián and Tibor Mezö helped me to make the installation. |
2012 Pontmain (FR)
Table d’hôte
|
Table d’hôte ételkonferencia
Pontmain Az ételkonferencia témavezetője Julie C. Fortier. A kiállítók Julie vezetésével a Beaux-Arts ESBA TALM Angers 10 diákja, magamat is beleértve (Franciaország). Az Art et nourriture – azaz művészet és étkezés – címü kurzus keretein belül jött létre a kooperatív munka. A kurzus célja az ételek elkészítésének, illetve tálalásának kortárs képzőművészeti megfogalmazása volt, melyből egy egész estét átfogó lakomát rendeztünk. A Table d’hote rendezvényt a Centre d’Art de Pontmain kortárs müvészeti központban mutattuk be a11 résztvevö (Pontmain, Franciaország). Megalkottunk egy teljes menüt, mely 9 fogásból állt illetve két ital-performanszból. Az este bevezetője az aperitif volt (Beer Drinking Sonata Tom Marioni után), a fogások között folyamatos ital-performansz működött. A 11 alkotóval 1 hónapig készültünk az eseményre. Az Egy köleves performansz ennek az előadásnak az elsö fogása volt. A kooperáció szereplöi: Julie C. Fortier, Mariam Belrhlid, Laureline Del Leeuw, Hasnaa El Jouti, Erin Fairley, Aurélie Ferruel, Garamvölgyi Éva, Florentine Guédon, Kisung Lee, Yann Ouvrard, Juliette Portier |
Table d’hôte Food and drink conference
Pontmain The food conference was chaired by Julie C. Fortier. The exhibitors, led by Julie, are 10 students from Beaux-Arts ESBA TALM Angers, including myself (France). The collaborative work was created within the framework of the course Art et nourriture - Art and Food. The aim of the course was to create a contemporary artistic expression of the preparation and serving of food, which we used to organise an evening-long feast. The food conference was chaired by Julie C. Fortier. The exhibitors, led by Julie, are 10 students from Beaux-Arts ESBA TALM Angers, including myself (France). The collaborative work was created within the framework of the course Art et nourriture - Art and Food. The aim of the course was to create a contemporary artistic expression of the preparation and serving of food, which we used to organise an evening-long feast. The Table d'hote event was presented at the Centre d'Art de Pontmain contemporary art centre with 11 participants (Pontmain, France). We created a full menu of 9 courses and two drink performances. The aperitif was the introduction of the evening (Beer Drinking Sonata after Tom Marioni), with a continuous drink performance between the courses. We spent 1 month preparing for the event with 11 artists. My performance (Egy kőleves) was the first course of this show. |
2012 Angers, Pontmain (FR)
Egy kőleves / A Stone Soup
|
"Egy kőleves" performansz
A performansz témája: A hosszú kanalak allegórikus tantörténete a performansz alapötlete, mely számomra a szolgálat és az együttműködés szimbóluma. A Franciaországban lévő Pontmain Kortárs Müvészeti Központ (Centre d’Art Contemporain de Pontmain) Table d’hôte rendezvényén belül (Le Pontmain a település hivatalos neve, ami a Pays de la Loire régióban, Loire-Atlantique megyében található) valósítottam meg a művészi akciót Egy Köleves címmel. Átlátszó tyúkhúslevest főztem, melybe a leveszöldségeket kavics alakúra faragtam. Minthogy tradiciónk az egység szimbóluma a húsleves, a történet asszociatív partnere lett ételünk. Az előadás ideje alatt 6 nyelven szólalt meg a tanmese, ezek a nyelvek: kóreai, spanyol, angol, francia, perzsa, s – az étek-előadás részekén –, magyarul mondtam el a történetet a francia közönségnek. Az elkészült ételt a kiállításon megjelenteknek ajánlottam fel. A kezdeményezés üzenete célt ért, vállalkozó szelleműnek bizonyultak a francia látogatók, mindenki megkóstolta a performanszt. |
"A Stone Soup" performance
The theme of the performance: The allegorical doctrine of the long spoon is the idea behind the performance, which for me is a symbol of service and cooperation. I created the artistic action "A Stone Soup" as part of the Table d'hôte event at the Pontmain Centre d'Art Contemporain de Pontmain (the official name of the municipality of Le Pontmain, in the Pays de la Loire region, in the Loire-Atlantique department) in France. I cooked a transparent chicken soup in which I carved the leafy vegetables into the shape of pebbles. As broth is the symbol of unity in our tradition, it became the associative partner of the story. During the performance, the story was told in 6 languages: Korean, Spanish, English, French, Persian and, during the meal, I told the story in Hungarian to the French audience. I offered the food to the visitors of the exhibition. The message of the initiative was well received, the French visitors proved to be enterprising and everyone enjoyed the performance. |
Az Allegória / The Allegory
|
Egy szent ember így szólt Istenhez:
-Uram! Szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol! Isten ekkor odavezette két ajtóhoz a szentet, kinyitotta az egyiket és megengedte, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas asztalt találtak, zsúfolásig tele finom ételekkel és italokkal. Emberek ültek az asztal körül, akik csont-soványak és halálsápadtak voltak. Éheztek. Mindegyiküknek egy hosszú nyelű kanál volt odakötözve a kezéhez . Elérték ugyan az ételeket és italokat, azonban a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, ezért nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: -Amit most láttál, az a Pokol volt. Majd a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta ezt is és a látvány szinte ugyanaz volt, mint az előző szobában, pedig ez a Paradicsom volt. Itt is épp úgy egy hatalmas asztalt találtak, zsúfolásig tele finom ételekkel és italokkal. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben, de ez alkalommal mindenki jól táplált és boldog volt, s nevetve beszélgettek egymással. -Én ezt nem értem! - mondta a szent ember. -Ó, pedig egyszerű! - válaszolta Isten - ez igazából csak szándék kérdése. A két helyen azonosak a feltételek. A különbség csupán abból adódik, hogy melyik ember mit kezd az adott helyzettel. A Mennyországban az emberek megtanulták egymást etetni és segíteni, s ezt örömmel teszik. Az első szobában viszont megfeledkeztek egymásról az ott élők, ezért szenvednek, s ez a Pokol |
Un jour, un saint homme demande à Dieu de lui montrer le paradis et l’enfer et Dieu accepte. Il l’emmène d’abord dans une pièce où des gens sont assis en rond autour d’une grande marmite pleine de nourriture. Ils sont pourtant maigres et tristes car ils ont chacun, attachée au bras, une cuillère dont le manche mesure un mètre, ce qui les empêche de pouvoir mettre la nourriture dans leur bouche.
« Tu viens de voir l’enfer », dit Dieu. « Maintenant, allons voir le paradis. » Il emmène alors le saint homme dans une pièce où des gens sont assis en rond autour d’une marmite de nourriture, avec aussi une longue cuillère attachée au bras. Seulement, ici, ils sont tous bien portants, gais et dodus. « Mais… Je ne comprends pas.. » dit le saint homme, étonné. « C’est tout simple », dit Dieu. « Ici, ils ont appris à se nourrir les uns les autres. » |
A preacher named Romshishok once ascended to the firmaments. He first went to see Hell and the sight was horrifying. Row after row of tables were laden with platters of sumptuous food, yet the people seated around the tables were pale and emaciated, moaning in hunger. As he went closer, he understood their predicament.
Every person held a full spoon, but both arms were splinted with wooden slats at the elbows. They could not get the food to their mouths to eat. Next he went to visit Heaven. He was surprised to see the same setting he had witnessed in Hell. The people here to had wooden splints at the elbows but in contrast to Hell, the people here in Heaven were sitting content. Full of sumptuous food. “How do they manage to eat? Ramshok realized that each person in Heaven was feeding the other across from them and returning the favour! He suddenly understood. Heaven and Hell offer the same circumstances and conditions. The critical difference is in the way the people treat each other. He ran back to Hell to share this solution with the poor souls trapped there. I whispered in the ear of one starving man, “You do not have to go hungry. Use your spoon to feed your neighbor, and he will surely return the favor and feed you.””’You expect me to feed the detestable man sitting across the table?’ said the man angrily. ‘I would rather starve than give him the pleasure of eating!’ He then understood God’s wisdom in choosing who is worthy to go to Heaven and who deserves to go to Hell. |
2012 Pécs (HU)
Dobozom / My Box
|
Dobozom
A Dobozom egy 150x150x100cm doboz volt, melybe alulról egy résen keresztül lehetett bekukkantani. Egy intim belső teret akartam létrehozni. A kész doboz igazi témája sokáig váratott magára, míg megtalálták a helyüket végleges lakói, a börönböl kimerészkedö csapat, akik egy gyógyszeres tasakokkal kibélelt világba találják magukat. A dobozban megjelenő állatokat kézzel festettem. A műanyag figurákat eredetileg a természet árnyalatait nélkülöző harsány kolorittal vásároltam meg. Ezeket csak átfestettem. Az eredetileg silány illetve hanyagul összerakott “kínais legolcsóbb” müanyag állatkák számomra is megdöbbentö módon kaptak új dimenziót egy egyszerü lemázolásnak köszönhetően. Ahogy elhagyják a böröndöt, s kilépnek a zárt világból egy új dimenzióba, úgy színezi a tapasztalatiság őket újra. Míg a “böröndben maradtak” maradtak a hagyományos müanyag állatkák, addig a bátrak értéke nö merészségüknek köszönhetően. De mi a megszokotthoz képest való másság ára? Egy gyógyszerektöl kábává tett illúzióvalóság? A személyes élményeket feldolgozó munka a Dobozom címet kapta, mely a belsö folyamat szépségeibe, megrázkódtatásaiba enged betekintést, de csak lopva egy kis lyukon keresztül. |
My Box
My box was a 150x150x100cm box, which you could peek into through a slot at the bottom. I wanted to create an intimate interior space. The real theme of the finished box took a long time to find its final inhabitants, the animals that crawl out of the suitcase find themselves in a world lined with medicine pouches. I hand painted the animals in the box. I originally purchased the plastic figures in a garish colouring that lacked the nuances of nature. I just repainted them. The "cheapest in China" plastic animals, originally poorly assembled, were given a new dimension by a simple paint job. As they leave the suitcase and step out of the closed world into a new dimension, they are recoloured by experience. While the "left in the suitcase" remained the traditional plastic animals, the brave ones grew in value thanks to their daring. But what is the price of being different from the ordinary? A drug-addled illusion? The work, a personal experience, is called My Box, which gives an insight into the beauty and shocks of the internal process, but only stealthily through a small hole. |
